A Nemzetközi Kórházszövetség
Bizonyára nem véletlen, hogy a Világgazdasági válság éveiben, 1929 és 1931 között vetődött fel az összefogás szükségessége azokban az országokban, ahol addig is fejlettebb egészségügyi kultúrával és kórház hálózattal rendelkeztek. Ezek az országok az I. Világháborút követő években létrehozták a saját nemzeti kórházszövetségeiket. Időrendi sorrendben az USA, Anglia, Németország, Hollandia, Dánia, Franciaország és Belgium voltak az elsők. Őket követte 1929 és 1931 között Lengyelország, Svájc, Ausztria, Csehszlovákia, majd Olaszország, Brazília és Skócia a kórházszövetségei megalakításában.
A Magyar Kórházszövetség megalakulása
A Magyar Királyi Népjóléti és Munkaügyi Miniszter megbízásából Dr. Scholtz Kornél titkár, egyetemi c. rk. tanár,1931. április 10-re értekezletet hívott össze, amelyre az érdekelt minisztériumok, egyetemi klinikák, Budapest székesfővárosi kórházak, a vidéki közkórházak, magánkórházak és szanatóriumok igazgatói, illetve a vezetői kaptak meghívást.
Az egybegyűltek előtt Dr. Sholtz Kornél ismertette a I. Nemzetközi Kórházkongresszus azon felhívását, amely szerint a többi országokhoz hasonlóan, Magyarország számára is ajánlott a klinikák, kórházak és egyéb betegápolással foglalkozó intézetek, valamint azok szakemberei számára létrehozni egy „Kórházszövetséget”, amely tagjává válhat a „ Nemzetközi Kórházszövetségnek”.
Az alakuló közgyűlés 1931. június 5-én zajlott le (öt nappal megelőzve a Nemzetközi Kórházszövetség bécsi alakuló közgyűlését).
- Az alakuló közgyűlés egyhangúlag elfogadta az alapszabály tervezetet.
- Megalakult a „Magyarország Klinikáinak és Kórházainak Szövetsége" (M.K.K.Sz.).
A közgyűlés Dr. Scholtz Kornélt választotta elnökének, aki az egyetemi oktatási és kutatási tevékenységén túlmenően hozzáértő és elkötelezett harcosa volt a magyar kórházügynek.
A magyar közegészségügy helyzete a Magyar Kórházszövetség megalakulása idején
A Il. Világháborút megelőző években a Scholtz Kornél által vezetett Kórházszövetség harcot indított az ország kórházainak nagyon egyenlőtlen elosztása és bizonyos orvosi szakmák fejletlensége felszámolására. Rámutattak arra, hogy amíg az ország dunántúli részein, a 10.000-nél kisebb lakosságszámú községek egész sorában van kórház, addig a Duna¬-Tisza közén és a Tiszán túli részeken ezeknél sokkal nagyobb városokban pedig nincs kórház.
A háború után megmaradt kórházak helyzetét tovább rontotta a gazdasági világválság, amelyet "tatarozatlan épületek, lerongyolt felszerelés, elégtelen élelmezés és teljes pénztelenség jellemezte" Scholtz Kornél szavai szerint Újra aktuálissá vált Korányi Frigyesnek az a régi, de jól ismert mondása, hogy: „Magyarország egészségügye elsősorban kórházügy!” A válság hatására az egészségügyi kormányzat, amely eddig az időpontig korlátozás nélkül térítette az ingyenes ellátásra jogosult szegény betegek ápolási költségeit, - korlátozó intézkedések megtételére kényszerült.
A Magyar Kórházszövetség megújulása
A II. Világháború után a Nemzetközi Kórházszövetség többször lépett fel kezdeményezően annak érdekében, hogy a Magyar Kórházszövetség jogutódja ismét kapcsolódjon be a nemzetközi munkába. Ezt azonban az akkori politikai vezetés hosszú időn át (1970-ig) megengedhetetlennek minősítette. A kórházügyet olyan szakterületnek tekintették, amelynek a Szakszervezet, illetve annak Egészségügyi Szakcsoportja keretében van helye.
Ez a merev hivatalos álláspont - a nemzetközi kapcsolatok kiszélesedése után - az 1960-as évek végére fellazult. Hosszabb előkészítés után látogatást tett Budapesten, az Egészségügyi Minisztérium meghívására, a Nemzetközi Kórházszövetség vezérigazgatója abból a célból, hogy felkérje Magyarországot rendes tagként a Szövetségbe való belépésre. Ehhez végül a Minisztérium és a Szakszervezet vezetése hozzájárult. Ennek köszönhetően 1970. június 15-én ismét megalakult a Magyar Kórházszövetség.
Az 1970-ben újjáalakult Magyar Kórházszövetség első elnöke Dr. Aczél György.
